Hihetetlen, de igaz. Az építési törvény (OTÉK), amelynek előírásai alapján kell a fejlesztőknek megépíteniük lakásaikat, valamint a kedvezményes lakáshitelekről rendelkező kormányrendelet, amely viszont a hitelek elbírálásához ad támpontot, különbözőképpen rendelkezik arról az egészen egyszerűnek tűnő kérdésről, hogy mi számít szobának. A kétféle számítási módból eredő különbség a hiteligénylőt hozza hátrányos helyzetbe. Tudniillik az OTÉK pontosan megfogalmazza, hogy egy lakásban legalább egy szobának nagyobb alapterületűnek kell lennie, mint 17 négyzetméter. Valamint azt is, hogy a szoba alapterülete 6 négyzetméternél kisebb nem lehet. Ezt definiálja azonban a lakáshitelezést szabályozó kormányrendelet is, csakhogy ez utóbbi bevezet egy eleddig nem használt fogalmat, vagyis a „fél szobát”. E szerint a fél szoba az, amelynek nagysága 6 és 12 négyzetméter közötti. A kormányrendelet csak a 12 négyzetméternél nagyobb lakóhelyiséget tekinti szobának. Ezt lehet még fokozni, ugyanis a kormányrendeletben az szerepel, hogy egy 30 négyzetméternél nagyobb szobát két szobának kell tekinteni.

Ezek a matematikai furfangok nyilván senkit nem hoznának lázba (hiszen követni is alig lehet), ha nem e szerint nyújtanák a lakáshitelt a bankok. És még egy nem kevésbé fontos adalék: e kormányrendelet ad támpontot ahhoz is, hogy a méltányolható lakásigény mértéke a kedvezményes hitelt igénylő és a vele együtt élők számától függ. E szerint egy, illetve két személy esetén a lakás legalább egy-, legfeljebb háromszobás lehet. Három főnél ez természetesen emelkedik, mégpedig úgy, hogy legalább másfél és legfeljebb három és fél a szobák száma. (És így tovább.)

Megtörtént, hogy egy kétgyermekes család (2 felnőtt + 2 gyermek = 4 fő) kétszobás lakást szeretett volna vásárolni, a lakás árának 60 százalékát kedvezményes hitelből kívánták előteremteni. Az egyik szoba mérete 19 négyzetméteres, a másiké 11 négyzetméteres volt. A bank négy beköltöző esetén kétszobás lakáshoz 15 millió forintos vételárig adhat hitelt, azonban ezt a lakást csak másfél szobásnak tekintette, amelynek átlagköltsége már csak 12,5 millió forint lehet. Nem tudtak hitelhez jutni, hiszen másfél szobás lakás esetén a lakók száma maximum három fő lehet.

Mivel korántsem egyedi esetről van szó, Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének (Malosz) elnöke nemrégiben levélben fordult Juhász Istvánhoz, a Belügyminisztérium illetékes főosztályvezetőjéhez, kérve, hogy kezdeményezze az ellentmondás feloldását. Az elnök szerint a lakáshitelekről szóló kormányrendeletet kellene összhangba hozni a jóval korábban életbe lépett OTÉK-kal. A főosztályvezető nem értékelte problémának a problémát.

A Malosz újabb lépésre készül az ügyben, hiszen az állam által állítólag támogatni kívánt emberek egy része nem tud élni a lehetőséggel.

Szeifried Adél Népszabadság