 |
A minap szakmai berkekben is nagy vitát váltott ki, hogy az egyik jó nevű, jegyzett cég egy százmillió forint fölötti lakás eladása után 3 százalékos jutalékot számított fel, amit igazából kisebb értékű lakásoknál illik elkérni. A közvetítő azzal indokolja a mértéket, hogy ilyen értéknél sokkal több és speciálisabb munkát kell elvégeznie. Tény, hogy hivatalosan sehol sincs rögzítve a díjtétel, vagyis a piac, a külföldi gyakorlat és a jó ízlés alakítja a jutalékot. Idehaza általában 1-3 százalék között mozog a tarifa (minél nagyobb az érték, annál kisebb a jutalék), s ezzel Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. Vannak országok, ahol a díj elérheti a 6 százalékot is, de akad olyan jelentős gazdasági erővel bíró állam, ahol csupán 1,5-2 százalékot számolnak fel. Uniós szabályozás erre vonatkozóan nincs, vagyis mindenki maga alakítja és tartja a mértéket. Magyarországon egyébként létezik egy irányelv, amit néhány évvel ezelőtt a Magyar Ingatlanszövetség dolgozott ki; e szerint a közvetítői jutalék 1-3 százalék lehet. Ez azonban csak ajánlás, kötelező és számon kérhető ereje nem nagyon van. Az ajánlás szerint bérbevétel esetén az éves bér 8-10 százalékát illik elkérnie a közvetítőnek.
Nem sokkal megnyugtatóbb a helyzet az értékbecslésnél sem. Itt sincs követhető uniós szabályozás, így a szabad piac alakítja a tarifákat. Ily módon eléggé eltérőek a díjak: akad 15 ezer és 30 ezer forintos ajánlat is ugyanarra a lakásra, de a tarifa esetenként még a szerint is módosulhat, hogy mondjuk banknak vagy magánszemélynek készítik az értékbecslést. Ne legyen illúziónk, természetesen a banknak olcsóbb. Egyvalami azért biztató: az uniós csatlakozás közeledtével az ingatlanszakma törekszik rá (például szervezett képzéssel), hogy az EU-ban honos, egységes szabvány szerint végezzék a szakemberek az értékbecslést. Egyebek mellett ezért is fontos lenne az egyéni tagságon alapuló ingatlankamara mielőbbi létrehozása, amely a jutalékok alkalmazásának kérdésében is határozottan tudna fellépni.
|
|
